Stargate SG1- My Precious - Kicsi kincsem
My Precious - Kicsi kincsem Sam elszántan lépett elé. „Jack az apja.”Furcsa volt, de úgy tűnt Jacob nem fogta fel a mondat második felét, de az tény, hogy Sam Jacknek nevezte a férfit, hát akkor legyen, Jack! „Elnézést?” Ebben a pillanatban O’Neill ezredes mellé lépett, és kezét Sam vállára helyezte. „Hallotta őt, ő az enyém,” az alig fiatalabb ember, jegyezte meg Jacob, a nagyapja karjaiban lévő mosolygombóc felé intett a fejével. A ’Ő az enyém’ megjegyzés, nemcsak a kicsire vonatkozott, jött rá Jacob, hanem az Ő lányára is, kihangsúlyozva ezt, a Sam köré fonódó karjával. Vagy talán Jack kissé túl nagy erővel szorítja azt a vállat? Ebben a pillanatban, Jacob a szülőkről a gyerekre pillantott, akit továbbra szorosan tartott a bal karján, keresve az igazság nyomait a kis csöppség arcvonásaiban. ’Te fel tudtad ezt fogni?’ kérdezte Selma’c-ot. ’Nem’ jött a válasz és épp ekkor történt, hogy a kislány kinyitotta a szemét. ’Ó, már itt is van,’ a Tok’ra megtalálta a bizonyítékot a világ valaha látott legszebb barna szemeiben. „Gyönyörű kislány,” jegyezte meg Jacob hangosan. „Üdvözöllek köztünk,” vágott vicces grimaszokat, „hát, helló picikém, hogy vagy,” kinyitotta és becsukta a száját, megpróbálva megnevetetni a babát, és sikerült is. A kislány felsikkantott és mosolyra húzódott a vékony szájacskája. „Ó, kicsim, egyszerűen káprázatos vagy. Tudod, hogy mit fogok tenni az Apukáddal? Ugye tudod?” Jacob folytatta a mókázást az unokájával. „Nem? Meg fogom ölni! Igen, bizony ám. Meg fogom, ” a kislány továbbra is idegen arcot nézte mosolyogva, közben örömében nagyokat sikongatott. „És nagyon lassan! Apránként!” szórakoztatta édes kis terhét, „ Igen, tetszik ez neked, ugye? És utána, keresni fogok egy szarkofágot és visszahozom őt. Igen, ez fogom tenni, úgy bizony. És utána megint ki fogom nyírni újra és újra, amiért hozzámert érni az én kislányomhoz.” Egy tompa és bosszús ’apá’-t hallott, de Jacob nem tulajdonított neki figyelmet, és Jack elsápadó arcának sem. A villanás Jacob szemében kicsit megriasztotta a babát, de később újabb boldog kacajjal jutalmazta meg. ’Nem kellene nevetned Jacob tervén kis ember, komolyan gondolja,’ próbálta megértetni vele Selma’c. Ekkor az eltorzított hang kuncogást váltott ki a kislányból, ’Szerintem tetszik neki,’ és folytatta a szeme villogtatását, amíg csak a kicsi kacagott. Hirtelen Jacob vette át újra az irányítást. „Ne aggódj Jack,” mondta anélkül, hogy ténylegesen a vejére pillantott volna, „Nem foglak bántani, legalábbis addig, amíg fel nem nő. Micsoda szégyen lenne apa nélkül hagyni őt,” szeretettel pillantott a kislányra, kissé lehiggadva kísérletezett tovább a pici szórakoztatásával. Jack megrántotta Sam kabátujját. „Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy elkezdjünk tervezni egy második gyereket, tudod, csak a biztonság kedvéért.” „MÁSODIK GYEREK!?” Vége | |
|
| |
| Megtekintések száma: 592 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |