Stargate SG1- Unexpected – Még ilyet!?
Unexpected – Még ilyet!? Samantha Carter elégedett vigyorral az arcán lépett ki a liftből hétfőn reggel. Ez az utóbbi időben kuriózumnak számított. Elsősorban, egy bizonyos tábornok elutazása után, aki véletlenül vagy talán szándékosan, de világosan kinyilvánította érzelmeit iránta, azóta Samantha Carter folytonos romantikus megnyilvánulásokkal került szembe, azoktól a férfiaktól, akik nem féltek, hogy a fent említett tábornok komoly sérüléseket okozna nekik, ha bármivel is próbálkozni merészelnének, míg ő távol van. Folytonos vágyokozó pillantások, mosolyok, flörtölős megjegyzések vették körül, és az egyik munkatársa még a kezét is megkérte, mint később, azt a barátainak bevallotta. Jóllehet Daniel és Teal’c észrevette hirtelen támadt ragaszkodását hozzájuk, egyikükhöz legalább, vagy még inkább mindkettőjükhöz, amíg a bázison tartózkodtak, de ezt a viselkedését annak a bizonyos tábornok hiányának tulajdonították és a félelemnek, hogy a dolgok soha nem lesznek olyanok, mint régen. Szükségtelen mondani, hogy mostanában Sam alig mosolygott munka közben, és végképp nem érkezett meg vigyorogva. A második dolog, ami szemet szúrt figyelmes szemlélőnek, az a tény volt, hogy Sam két és fél óra késésben volt. Carter ezredes gyors, pontos és udvarias volt. Soha nem késett semmivel sem, nem fogadta el ezt másoktól sem, és elképzelhetetlen volt, hogy saját hibájából nem tart be egy határidőt. Mikor késett is valamivel, az mindig valaki más hibája volt, és mikor megérkezett, bocsánatot kért, és megpróbált rendbe hozni minden problémát, amit az ő pontatlansága okozott. Így senki sem tudta, hová tenni, mikor Sam zavartalanul besétált a tanácsterembe két óra késéssel, a tájékoztatóra, amit ő tartott volna. Azt sem tudták, hogy mit gondoljanak, mikor egy doboz fánkot ejtett az asztalra, egy egész halom dokumentum legtetejére, amit ő maga nyilvánított életbevágóan fontosnak, és azt végképp nem várták volna tőle, hogy csak úgy simán lehuppan a székre, Danielre mosolyog, aki távollétében megtartotta a beszámolót, és megkérdezi, hogy kihagyott-e bármi lényegeset. A harmadik, és talán a legfontosabb információ, amit bárki észrevehetett, az volt, hogy Sam nem szokott firkálni. Az eltelt évek alatt, amióta Daniel és Teal’c ismerte őt, soha nem látták, hogy Sam otrombán figyelmen kívül hagyja a megbeszélést, amin volt, előnyben részesítve az irkálást szórakozott mosollyal az arcán. Természetesen, mivel ez a viselkedés szerfelett kivételes volt, Samet a gyanú szele lengte körbe. Landry tábornok színlelt érdektelensége is csak rontott a helyzeten. Daniel és Teal’c hamar arra a döntésre jutottak, hogy Sam valamiféle idegen technológia befolyása alatt áll és követelték Sam teljes orvosi kivizsgálását. Cameron vetett egy pillantást Sam vigyorgó arcára és mindenki füle hallatára, hangosan kijelentette, hogy biztos bevett valamit és nemsokára megint önmaga lesz. Rá egyáltalán nem jellemző módon, Sam egy szót sem szólt, még akkor sem, mikor a magánéletére tettek bántó megjegyzéseket, és boldogan folytatta a firkálást, míg a többiek a viselkedéséről vitatkoztak. Annak ellenére, hogy többször is megpróbálták a segélyhelyre küldeni, Sam, mintha a székhez ragadt volna, teljesen figyelmen kívül hagyott mindent, amit neki mondtak. Dr. Lamet végül behívták, hogy ott helyben vizsgálja meg, de a fiatal orvos képtelen volt tényleges problémát felfedezni Samnél. - Fáradtnak tűnik, de ezenkívül, úgy látszik nincs semmi baja. - jelentette ki az orvos. Daniel helyet foglalt a Sam melletti székben és kezét megnyugtatóan az övére tette. Arra a döntésre jutott, hogy Dr. Lam értékelése téves, és hogy Sam valamiféle sokk hatása alatt áll. Több okból nem bízott Dr. Lamben, ezek közül az egyik, nem is a legjelentéktelenebb az az egyszerű, vitathatatlan tény, hogy a doktornő nem Janet Fraiser volt. – Sam, tudtad, hogy Jack itt volt a városban a hétvégén? - Arra, hogy egy bizonyos tábornok találkozót tervezett régi barátjával, annak lakásán némi pizza, sör és ócska filmek társaságában, senki sem figyelt oda, mert elmélyülten beszélgettek. De a tábornok nem mutatkozott és nem is telefonált, nem reagált Daniel többszöri megkeresésére sem, és ez némileg más megvilágításba helyezte az elmúlt két napot. Vészmadárként, Daniel attól félt, hogy valami szörnyűség történt a barátjával, amiről valamiféleképpen csak Samnek volt tudomása. De Sam felnézett, átszellemült mosollyal válaszolt Danielnek, mintha eddig nem hagyott volna mindent figyelmen kívül, amit a férfi ma mondott neki. - Igen, tudom. - Sam, minden rendben? - Daniel aggodalma percről percre nőtt, félt, hogy Sam teljes idegösszeroppanást kapott. A nő figyelemre méltó mennyiségű stressznek volt kitéve az évek alatt és hite szerint, csak idő kérdése volt, hogy Sam összeroppanjon - Igen. Jól vagyok. - Ezzel kihúzta a kezét Daniellé alól és folytatta a firkálást. Daniel úgy döntött, hogy kipróbál egy más módszert is, és új oldalról közelíti meg a problémát. - Szóval, mit csináltál a hétvégén? A firkálás abbamaradt és Sam álmodozva nézett fel. - Vegasba szöktünk és összeházasodtunk. Ez a kijelentés teljesen egyértelművé tette, hogy abszolúte elment az esze, így Samet átvonszolták gyengélkedőre és lenyugtatózták. Senki sem tudta pontosan, hogy mire vélje az összefirkált papírt, amin az szerepelt, különböző variációkban, hogy Samantha Carter-O’Neill, Samantha O’Neill, Mrs. Jack O’Neill, és a többi… Daniel telefonja megcsörrent, épp mikor benyugtatózott barátja mellett üldögélt, aki, legnagyobb bánatára, még álmában is tovább vigyorgott. Boldogtalanul válaszolt a hívásra. - Igen? - Hogy ityeg? - Jack? - szándéka ellenére, Daniel szinte felkiáltott, de nem tehetett róla. Jack volt az egyetlen egy személy, akinek Daniel igazán, igazán, de igazán nem akarta elmagyarázni Sam jelenlegi állapotát. - Mi az, Danny? Vagy hatvan üzenetet hagytál nekem. - Aggódtam. - Daniel behunyta a szemét és vett egy mély lélegzetet. - Fogalmam sincs róla, hogyan mondjam el neked, Jack, de Sam nincs jól. A riadalom egyértelműen megjelent a tábornok korábban kedélyes hangjában. -Micsoda? Mi történt? Mi a baj? Daniel összeszorította behunyt szemeit és gyorsan túlesett rajta, mintha megmásíthatná a szavait azzal, ha csak a felét lehet érteni annak, amit mond. - Azt feltételezik, hogy idegösszeroppanást kapott. Teljesen beszámíthatatlan. A tábornok egy pillanatig csendben maradt és Daniel félt, hogy szavaival Jacket is áttaszította a szakadék szélén. - Hogy érted, Daniel? Teljesen jól volt ma reggel. - Reggel elkésett és vigyorgott – várj, úgy érted, hogy ma reggel? - Igen, ma reggel, mikor elköszöntünk, teljesen jól volt. - Te itt voltál? - Daniel, mi van Sammel? Beszélhetek vele? Daniel elcsendesedett, próbálta munkára fogni az agyát, a hiányzó koffein löket nélkül. Jack elköszönt tőle. Jack itt volt. Sam magánkívül volt a boldogságtól. Sam, Cameron szerint, beszedett valamit. A dolgok lassan kezdtek értelmet nyerni. - Jack, mit csináltatok ti, ezen a hétvégén? - Hát tudod, elnézést, amiért kihagytam a filmet és a többit, de hm, hát, kárpótollak érte. Mit szólsz a következő hétvégéhez? - Nem, komolyan, Jack, mit csináltatok? - Mit gondolsz, mit csináltunk, Daniel? Daniel kinyitotta a szemét és bűnbánóan nézett eszméletlen barátjára. - Azt ne mondd nekem, hogy elautóztatok Vegasba és összeházasodtatok. - Segítene rajtad, ha azt mondanám, hogy a szertartást egy Elvis imitártor tartotta? - Nem, rajtam már az sem segít. De legalább az jelenti, hogy Sam teljesen jól van. - Én mondtam, hogy ma reggel jól volt. - Hát, figyelmeztethettetek volna minket. Közülünk még senki sem látta őt ilyen boldognak ez előtt. Daniel hallotta a Jack hangján, hogy vigyorog. - Hát most láttátok. | |
|
| |
| Megtekintések száma: 585 | |
| Összes hozzászólás: 0 | |