Gyömbértea 

Általában a város ezen részlege az, amit folyton egyfajta fertőtlenítő és alkohol szag tölt meg. Most mégis valahonnan, rejtélyes módon ide is beszivárgott a mézeskalács mindent átható illata. Keller és Carson doki egy ideje már kisajátították maguknak a Télapót. A városban szinte tombolt az ünnepi láz, amire a dokik keresve se tudtak volna gyógyszert találni. Szerencsére nem is volt erre szükség.
Ám a városon belül ez a részleg volt az, ami a legcsendesebb volt. Máshol mindenki a játékok körül sürgött-forgott, tett-vett, vagy épp Sheppard várost díszítő csapatát erősítette. A dokik egészségügyi okokból a díszeket csak a gyengélkedő fő bejáratáig engedték. Ám egy-kettő mégis beszivárgott. Egy laboráns érkezett meg egy több oldalnyi teszt eredménnyel, felső zsebéből egy kis hópihe lógott ki egy szaloncukor kíséretében. 
- Köszönöm, Monic! - mosolyodott el Keller. - Ha nincs más dolga, pihenjen egy kicsit. Most elég csendes a gyengélkedő. 
- Megyek, doktornő! Köszönöm! - szemei csillogtak, ahogy ment kifelé. 
- Mindenki teljesen el van ragadtatva az itt zajló eseményektől. Látta a szemét Jennifer? - mosolygott Carson. 
- Nem is csodálom. - Nézett vissza rá kuncogva a kolléganője. - Én is hasonlóan érzem magam. 
- Hohohó! Ez az ünnep egyik legfontosabb alkotóeleme. A gyermek mindenkiben ott él. Ilyenkor a szemek csillogásában, a régi idők karácsonyi szelleme tűnik újra fel. El sem hinnétek mennyi ilyen csillogó szemet láttam már! Hohohó, mennyit! - nevetett mosolyogva a Télapó az Alteran szkenner asztalán ülve. 
- Hihetetlen! - nézte Keller az eredményeket. - Alávetettük az összes létező tesztnek. Teljesen emberi, és makk egészséges! Vártam volna valami különlegeset, vagy legalább egy ATA gént. De, semmi. 
- Szóval a szánt csak úgy nem csenheti el Sheppard egy körre - mosolygott a mellette álló. - Már fontolgatta. - Carson átvette az eredményeket. Lapozgatta, nézegette. Ő is ugyanezt látta. 
- Ha nem tudnám, hogy Ön a Télapó, azt mondanám, hogy egy jó egészségnek örvendő öregúr.
- Köszönöm kedves Fiam! - nézett még szét kicsit. - Mennyi ilyen masinába fogtok még beletuszkolni? - kérdezte pajkos mosollyal. 
- Ez volt az utolsó - válaszolta a doktor. 
- Mégis, soha nem volt beteg? Nem fázott meg? Nem kapott el valamit? - kérdezte kicsit kételkedve Jennifer. 
- Ó, még régen olykor valami megfázás kerülgetett. Olykor kissé havas lesz az ember. Utána hazaérve mindig ott vár a gyömbértea. Tudjátok! Mint a süti karácsonykor! Csak nekem egész évben olyan, mintha karácsony lenne - mesélte lelkesen. - Szóval, ott vár a gyömbértea sok mézzel. Az aztán mindig segít! Ti nem szoktátok inni? 
A két doki egymásra pillantott és elmosolyodott. 
- Na, nem baj gyerekek! - állt fel a Télapó. - Gyertek, van nálam egy kicsi. Hol is hagytam a puttonyt? - indult el kifelé.
Keller letette az eredményeket az asztalra. Körülnézett az üres, csendes gyengélkedőn. Megnyugvással töltötte el most ez a látvány. Imádta a munkáját, de most ez az idilli nyugalom szinte felüdítette. Elindult a két másik személy után. 
- Szerintetek Richardnak is vigyünk? 
Carson Kellerre nézett kissé értetlenkedve. A nő kissé furán megkérdezte. 
- Mr. Woolsey? - félig súgta, félig mondta a kérdését. 
- Igen, persze, hogy ő az. Szegény mindig olyan feszült és annyit dolgozik. Szerintem neki is viszünk egy csészével.
Kiértek a gyengélkedőből. A folyosón ide-oda suhanó mosolygós emberek voltak. Lépteik fel-felkavarták az idő közben odakerült csillámport, ami kavargó kis felhőcskékben csapódott a levegőbe. A fényben pedig ezernyi apró csillámot szórva tették még ünnepibbé a készülődés perceit.  

A gömb titka 

Az órák múltak. A város körül a jeges fellegek nem tűntek el. Megállás nélkül esett a hó. Olykor már olyan érzése támadt a bent levőknek, hogy még kicsi, és a várost teljesen betemeti majd a hótenger. 

Woolsey és Lorne őrnagy sikeresen kijelöltek egy helyszínt, ami jó lehet a játékok gyártására. Bár ennek folyamatáról még fogalmuk sem volt. Egy oldalsó felhőkarcoló középső emeletét találták a legmegfelelőbbnek. Nagy szobák, egybefüggő folyosók, raktárhelyiségekként funkcionáló lezárt kisebb helyiségek jellemezték a környezetet. A város vezetőjén kívül, itt volt ismét mindenki, akinek itt kellett lennie. A Télapó és a csapat már egy ideje bent diskuráltak, az első körben kiválogatott játékokat szemlélték meg közelebbről. Azt próbálták megállapítani, hogy melyek azok, amik kivitelezhetőek lesznek. 
A minta példányok között maradtak a fából készült játékok. Ez egy alap csoportot képezett. Legyen ez építőkocka, ügyességi játékok, sakk, többféle geometriai alakzatból álló építő játékszett, különböző állatfigurák, kis játékházba való berendezési tárgyak, kerekekkel rendelkező kocsik. Szövetekből és különböző anyagokból készült játékok között a plüss játékok, a rongylabdák, és különböző babák lettek kiemelve. Emellett papírból készült játékok is felkerültek a megvalósítási listára. Különböző képes könyvek, mesés könyv Telya meséi alapján, kifesthető illusztrációk, különböző memóriakártyák, és kisebb hajtogatható érdekességek. 
- Rendben. Felírták a kellő alapanyaglistát? - nézett rájuk egy papírt szorongatva Woolsey. Ez a pozíció a diplomatában valamiféle megnyugvást keltett. Szerette a papírokat, és azok érintése egyfajta megszokottság állapotába ringatták.
- Alakul, Mr. Woolsey. Még pár dolog és elkészülünk vele. - Válaszolta Sheppard lelkesen. 
- Esetleg valaki elmagyarázná, hogy miként fogunk mi játékgyárrá átalakulni? - érdeklődött kíváncsian Beckett. 
- Ez engem is nagyon érdekelne. - Pislogott Keller. 
Bár várható volt, Rodney is szóhoz jutott Zelenkával karöltve. 
- Rodey és én azon gondolkodtunk, hogy képesek lennénk átalakítani a teleportot olyanformán, hogy azzal ki lehessen vitelezni valamely folyamatokat. 
- Teleport? Azzal nem egyik helyről viszünk át valamit egy másikra? - nézett furcsán Ronon. 
- De igen nagyfiú, de vannak feljegyzéseink, miként hozzunk létre egy hasonló dolgot mint a teleport. Vagyis molekuláris ultrafunkciós teleporális duplikátor sugár… - kezdett bele Rodney tudós nyelven.
- Olyasmi mint a teleport, csak képes anyagokból létrehozni dolgokat. - Zárta szó szerint rövidre a mondatot Zelenka.
- Lemásol dolgokat? - nézett Keller kérdőn. 
- Mondhatjuk így is. - Értett egyet vele Zelenka. 
Woolsey csak most szólalt meg. 
- Akkor ez azt jelenti, hogy meg tudjuk csinálni? - nézett a tudósok felé. 
- Persze, kellenek a prototípusok. - Mosolygott furán Rodney.
- Vagyis? - nézett a tudósokra a város vezetője. 
- Minden játékból el kell készíteni egyet, hogy utána másolható legyen. - Magyarázott tovább Radek. 
- Hohohó! Nagyon érdekes amiről diskuráltok. Bár a felét sem értettem az előbbieknek. De mondjátok csak, ugye készen lesztek időben? - simogatta meg szakállát a Télapó. 
- Idő, idő! Mindenki csak rohan! Persze arra senki sem gondol, hogy ez mind…mind…energia. - Tartotta fel felszólítóan a jobb mutatóujját Dr. Rodney Mckay. - Igen, az az! Enegia! Ami Atlantiszt is működteti. Már így is nagyüzemben megy a fűtés az egész városban, mert kint vagy mínusz ötven fok van… Erre mindenki jön azzal, hogy időre legyen minden kész, meg oldjuk meg a dolgokat. Hát kérem, ez nem lesz olyan egyszerű, mert ha teljesen ki akarjuk használni a lehetőségeket ezzel a duplikátorral, akkor lemerülhet a ZetPM. S akkor nem csak védtelenek leszünk, de meg is fogunk fagyni. - Rodney megállt szuszogni. 
Woolsey diplomatikusan, csendben volt. Várta már a tudós zsörtölődését. Sheppard bár az elején hozott volna egy citromos frissítőt a tudósnak, a végén megértette a problémát. A két orvos szomorú arcot vágott. Ronon sóhajtott. Teyla gondolataiba mélyedt, milyen lehetőségek lennének esetleg, ami segíthet. A fennálló csendet a Télapó matatása törte meg. Ismét előkerült a zsák, amit már sokszor láttak. Egyszer csak a férfi nagy boldogan hozzátette: 
- Hohohó! Hát itt is van! - A kezében egy tenyér nagyságú üveggömböt tartott.Olyasmi volt mint egy hógömb. Ám ebben hó helyett csillámló részecskék kavarogtak. Lassan áromoltak jobbra, majd balra. Nem lehetett eldönteni, hogy a Télapó mozgatja őket, vagy maguktól vándorolnak el.  A városi csapat furcsa pillantásokat vetett felé. Látszott, nem igazán értik a trükk mibenlétét. A tétova tekintetek miatt a Télapó magyarázni kezdett. 
- Ezt használják a manók is mikor be kell dugni valamit, ettől működnek otthon a konnektorok.

Az első érdekes, kissé hitetlen pillantásokat McKay szavai törték meg. 
- Azt akarja mondani, hogy ez itt egy energiaforrás? - nézte szkeptikusan. - Egy üveggömb… 
Sheppard vállat vont. 
- Láthattunk már néhány meglepő dolgot. 
- Na, hiszem, ha látom! - morfondírozott Rodney. - Kössük rá a városra! Bár, kétlem, hogy ebből bármi is működne. 

***

A csapat nemsokára Atlantisz ZPM termében találta magát. Rodeny, Zelenka asszisztenciájával a gömböt próbálta rákötni a város rendszereire. Bár a főtudós igazán furán szemlélte ezt a gömbös dolgot. Zelenkát láthatólag jobban vonzotta az állítás, hogy ez mégiscsak tud energiát adni. Mikor úgy látták készen állnak, a többiek felé fordultak. 
- Tessék! - mutatott furán a tárgya Rodney -  Be van kötve. Radek, kapcsold be a főkapcsolót!
Zelenka követte az utasítást. Semmi sem történt. Még a kis szemcsés csillámok sem inogtak meg. Atlantisz nem kapott többletenergiát. 
- Nem megy. Nem is tudom mit vártunk egy hógömb imitációtól… - dünnyögött Rodney diadalmasan.
A Télapó nem sok dolgot értett, hiába nézte a tudósokat. Woolsey kicsit csalódott volt, de nem mutatta. Jennifer sétált oda Rodey mellé. Egy pillanatig nézte a gömböt, majd óvatosan közelíteni kezdte. S először egy ujjal, majd teljesen felemelte. Ebben a pillanatban szinte a semmiből a gömbben levő csillámok nem csak inogni kezdtek, hanem egyre gyorsabban kavarogtak. A gömb felvillant, a csillámok a villanást követően még intenzívebb táncba kezdtk. A gömb belsejében egy fény állandósult, miközben a színes és irizáló, csillámló részecskék össze-vissza kavarogtak szüntelen. Mindenki csak ámult és bámult. Szóhoz sem jutottak a döbbenettől. 
- Ez mégis, hogy? - nézett elképedve McKay. 
- Csak hinni kell benne. - Mosolygott ártatlan szeretettel Keller. 
A Télapó elismerően nézett a nő felé. Nem mondott semmit, csak mosolygott. 
Rodney a számítógépek felé nézett. Nem hitt a szemének, a gömbből tényleg energia távozott, és a város rendszereibe ivódott. Olyan simán és zökkenőmentesen, hogy az felért valami csodával. Ám, csak egy gyors teszt után kapott McKay még egy hihetetlen felfedezést. 
- Ez a csillámló gömb képes fedezni akár egy ZetPM energiamennyiségét is. Ilyen nincs. Még soha, sehol nem találkoztunk olyan energiaforrással, ami akár csak megközelítette volna a ZetPM-eket. 
- Csillám Pont Modul. - Mosolygott Sheppard büszkén, hogy elnevezte az új energiaforrást. 
De Rodney ezen most gyorsan áttért, a Télapót faggatta. 
- Ezt mégis, hogyan készítik a manók? Sok ilyen van még? Mind ekkora vagy van nagyobb is? 
- Nem tudok róla többet. Nem értek hozzá. A manók tudják, ők a szakik. - Mosolyogott tovább. - Bár nagyon örülök annak, hogy így azt hiszem megoldódik a gondunk. S akkor most már tudunk játékokat készíteni. - Csapta össze örömében a két kezét. 
- Sheppard! Átadom a további szervezési teendőket! Most már úgy érzem, hogy menni fog a dolog. Értesítsenek a fejleményekről. - Ezzel Woolsey távozott. 
Rodey tovább próbálkozott kipuhatolni a gömb további titkait és minduntalan meggyőzni a Télapót, hogy vagy hozzon neki egy manót, akivel beszélhet, vagy vigye magával az Északi-sarkra. Bár a Télapó egyik esetetért sem rajongott, Mckay nem adta fel. Hátha valahogy megszerzi a gömb előállításának információit. 

Játékgyár

Rodney kissé nehezen viselte ugyan, de nem maradhatott minden pillanatban a varázsgömb mellett. Fontos dolgokkal kellett foglalkozniuk. 
A város kijelölt részén szépen lassan összeállt a gyártási folyamat. Zelenkával sikersen létrehozták a duplikátort. Bár az elején volt néhány nem várt baleset, de azt kijavítva már működött az egész. A Deadalus telaportfényei is meg-megvillantak, ahogy meghozták a faanyagot a gyártáshoz. Emellett Teyla népe készségesen segédkezett szövetek beszerzésében. A többiek pedig a folyamatokhoz kellő többi alapanyagot, eszközt, szerszámokat kerítették elő. Az egész torony szinte átalakult, teljesen átszellemült. Woolsey elégedetten konstatálta, hogy megfelelő volt egy külön felhőkarcolót alárendelni a nem mindennapi, megtisztelő feladatnak. Így csak ide koncentrálódott a gyártási folyamat, és nem szóródott szét egész Atlantiszon. 
Amikor már megvolt minden alapanyag, elkezdték a prototípusok alkatrészeinek előállítását. A Télapó minden munkafolyamatot végig követett. Kijavította az esetleges pontatlanságokat. Segített egyes dolgok megoldásában. 

Minden munkafolyamatnak megvolt a maga csapta. Sheppard és Ronon a fából készült játékoknál jeleskedtek. Mint kiderült Dex ügyesen farag. Ebbe olykor Lorne is besegített. Amikor épp nem véső volt a kezében, akkor a mesekönyvek illusztrációit festette. Woolsey megtalálta a magának való feladatot, vagyis olyan munkát, aminek köze volt a papírhoz. Ő volt az, aki begépelte Teyla meséit, hogy utána majd rá tudják nyomtatni a megfelelő kiadványokra. Emellett a sakk kidolgozásában szervesen kivette a részét. Mindig is szeretett volna készíteni magának egy saját szettet. Teyla, ha épp nem mesélt, akkor varrt. Különböző babarukákat, kiegészítőket, rongylabdákat és még amit kellett. Nagyon élvezte a munkát, főleg úgy, hogy szinte minden adott volt ahhoz, hogy a játékok remekül elkészülhessenek. Carson és Keller dokik kiélhették kreativitásukat a plüss figurák készítésében. Egész végig régi történeteket meséltek egymásnak az ünnepekkel kapcsolatban. Radek több fontos munkafázisért is felelt. Az egyik a különböző játékok összeállítása volt, amelyhez műszaki tudás szükségeltetett. Emellett felügyelte a duplikátor működését is a folyamatok előrehaladtával. S nem egyszer fontos munkaköri tevékenysége volt Rodneyt valahogy távol tartani a csillámgömbtől. Mivel a másik tudóst a gömb úgy vonzotta mint mágnes a vasat. Vagy olykor még jobban… 

Mikor a Télapó megfelelőnek ítélt egy-egy játékot, akkor kezdődhetett meg a sorozatgyártás. Itt már lazult valamelyest a nemrégi beosztás. Az előkészületek következő fázisa a csomagolás volt. Itt is mindenki szervesen részetvett a munkafolyamatokban. 

A prototípusok bonyolultságtól függően ugyan, de elég gyorsan elkészültek. A Télapó nagy örömére. Mindent külön szemügyre vett és olyan szakavatottan szemlélte az elkészült remekműveket, mint senki azelőtt. Nagyon megvolt elégedve a csapat fáradozásival. Igazán kitettek magukért, hogy szép játékokat készíthessenek a pegazusi gyerekek számára.