A prizma I.

- Ez hihetetlen! - hangzott el Daniel Jacksontól sokadjára.
- El sem hiszem, hogy megkérdezem. - sóhajtotta Jack O’neill. - De beavatna?
- Ezek a falak. - mutatott rá a doktor a még álló épületdarabokra. - Taglalják talán az egész nép történelmét, de a kezdeteket mindenképp. Egy Pahet nevű goa’uld hozta ide őket és vagy 5.000 évig uralkodott felettük, mígnem egy napon elment és többé nem is tért vissza. Nem tudni miért.
- Talán egy másik goa’uld végzett vele. - mondta Teal’c.
- Meglehet. - bújt újra a feliratokba a régész. - Bár egyelőre nem találtam arra utaló szöveget, hogy egy másik átvette volna a helyét. - folytatta. - Mert ha jól tudom ez szokott történni.
- Valóban. - helyeselt a jaffa. 
- Megyek, megnézem, hol bóklászik eddig Carter. - indult meg a homokos talajon O’neill.
Daniel válaszként motyogott valamit maga elé Teal'c pedig továbbra is mozdulatlanul pásztázta a környéket. A bolygó tipikusan egyiptomi hatást keltett. Rengeteg homokkal, tikkasztó meleggel és elszórt több ezer éves épületdarabokkal melyeken a feliratok csakis a Daniel Jackson félékért kiabáltak.

- Á-Á-Á! - rázta hevesen a fejét az ezredes mikor az egyik barlangban megtalálta az őrnagyot. - Ne érjen semmihez! - szólt mellé érve.
- Uram, nem hiszem, hogy… - állt meg a mozdulattal a nő.
- Jól megtanultam az évek alatt Carter. - magyarázta. - Azt hittem maga az okosabb.
- Ez csak egy prizma Uram. - kételkedett továbbra is a baljós kimenetelben Sam. 
- Ez az a bigyó, ami megtöri a fényt? - vette egy pillanatra szemügyre az előttük heverő apró kis tárgyat.
- Igazából Uram… - kezdett volna hosszas magyarázatba Carter.
- Bele se kezdjen. - intette hallgatásra beosztottját az ezredes. - Csomagolja, be aztán majd otthon elmondja. Elegem van ebből a bolygóból. - morogta kifelé menet.
­­*******

- Talált bármi technológiára utaló jelet őrnagy? - kérdezte az eligazításon Hammond.
- Semmit. Az ott lévő goa’uld akiről Daniel mesélt alaposan kitakarított maga után. - válaszolta Sam.
- És a tárgy, amit visszahozott?
- Egy prizma Uram. Nem bocsát ki semmilyen sugárzást, továbbá nem észlelünk semmilyen energiát sem. Azt hiszem csupán egy dísz. - tette hozzá csalódottan.
- Akkor mi az oka, hogy áthozta? - érdeklődött tovább a tábornok.
- Eléggé kitűnt a környezetéből. Nem volt a közelben semmi a homokon és a város romjain kívül ám ez a valami ott állt sértetlenül. Reméltem, hogy mégis jó valamire. - magyarázta.
- Értem. - nyugtázta. - Menjenek haza CSK-1. Reggel eligazítás majd egy küldetés vár magukra. - tájékoztatta őket mielőtt szétszéledtek volna.
*******

- Még mindig itt van Carter? - sétált be O’neill a nő laborjába.
- Ezt még be kell fejeznem. - mutatott karakterektől és grafikáktól terhes monitorára.
- Reggel küldetésre megyünk. - emlékeztette.
- Tudom Uram én csak… - próbálta volna kimagyarázni.
- Menjen haza ez parancs. - próbálta nem megmosolyogni a nő szorgalmát.
- Igen Uram. - mentett egy utolsót a dokumentumán.
Az ezredes megvárta, míg lecsukta a laptopját jelezve, hogy tényleg befejezte aznapra a munkát majd a férfi kisétált. Sam elrendezett még néhány dolgot az asztalán mikor a kezébe akadt a bolygóról visszahozott tárgy. Kézbe vette, méregette mintha csak várná, hogy történjen valami, de semmi sem történt. Már épp letette volna mikor eszébe jutott az ezredes kijelentése: „- Ez az a bigyó, ami megtöri a fényt?” Számtalanszor látott már ennél hihetetlenebb dolgot, mégis ahogy a lámpafényhez emelte és a prizmán megtört a fény a szivárvány szinte minden színében, teljesen megbabonázta. 
- Látom ám, hogy még mindig ott van! - haladt el újra az ezredes az ajtó előtt.
Kis híján elejtette az apró kis tárgyat ahogy O’neill hangja felverte kábulatából. Néhány perce állhatott ott csupán mégis érezte ránehezedik az egész napos fáradtság. Sietve letette a prizmát asztala közepére majd elindult az öltöző és végül az otthona felé.
*******

Másnap reggel az ébresztőóra éles hangja verte fel Samet álmából. Jobban belegondolva nem is emlékezett rá, hogy álmodott e valamit. Ám ez nem meglepő, hiszen olyan fáradt volt, hogy tegnap mikor hazaért épp csak annyi ereje volt, hogy a szoba közepe helyett az ágyában dőljön el. De a tegnapi napon nem sokat gondolkodhatott, mert éles fájdalom hasított a fejébe. 
Kikászálódott az ágyból és egy frissítő zuhany valamint egy méregerős kávé erejében bízva remélte, hogy elmúlik a migrén.
*******

- Jó reggelt Carter. - állt meg mellette az ezredes odafent a tárgyalóban.
A férfi hangja mindig kellemes volt az ő számára különösen most mégis újabb szöget vert szűnni nem akaró fejfájásába.
- Jó reggelt Uram. - viszonozta azért óvatosan, mert még a saját hangja is bántotta a fülét azon át pedig a fejét.
- Aludt maga az éjjel? - jött az újabb kérdés.
- Igen. Legalábbis úgy emlékszem. - jött a bizonytalan válasz.
- Csak mert nem fest éppen túl jól. - méregette aggódó arckifejezéssel.
- Hasogat a fejem Uram. Semmi komoly. - legyintett az újabb adag kávéját kavargatva.
- Azért menjen le Fraserhez. - vette kezébe a saját bögréjét. 
- Az eligazítás után az lesz az első dolgom. - ígérte.
- Úgy értettem Carter, hogy most. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.  - Aggasztóan néz ki. - lágyult el a hangja.
- Ennyire? - próbált mosolyogni.
Az ezredes a székéhez sétált letette bögréjét, fél szemmel kísérve az őrnagy bizonytalan mozdulatait. A nő láthatóan remegő kezekkel tette le a kezében tartott kávét. Jack közelebb lépett, mint aki megérezte, hogy valami baj lesz. Sam megfordult tett egy aprócska lépést majd összeesett. Az ezredes időben elkapta mielőtt feje a padlóra érkezett volna.
- Hívjon egy orvosi csapatot! - szólította fel Jack a beérkező Danielt. - Carter. - próbálta eszméleténél tartani az őrnagyot.
Dr. Fraser befutott az embereivel és átvették az alélt nőt. Jack követte őket a gyengélkedőre útközben elmondva a történteket a hangokra kiérkező tábornoknak.
*******
 
- Hogy van? - kérdezte Daniel, Dr. Frasertől.
- Most alszik. - válaszolta a nő.
- Mi lehet a baj doktornő? - állt Hammond is a gyengélkedő ajtajában.
- Első ránézésre kimerülésnek tűnik. De még várjuk a tesztek eredményeit. - tájékoztatta felettesét.
- Azt mondta hasogat a feje. - szólt közbe Jack is.
- Mást nem vett észre? - érdeklődött Janet.
- Fáradtnak tűnt, mint aki megint éjszakázott, de tegnap este hazaküldtem és azt mondta, hogy aludt. Kicsit remegett a keze is mielőtt elájult volna. - mesélte a többieknek.
- Ezek mind a kimerülés elméletet támasztják alá, de a vizsgálat eredményei után okosabbak leszünk. - nézett minden jelenlévő az őrnagy ágya felé.
*******

- Carter? - lepődött meg O’neill pár nap múlva mikor az őrnagy megjelent az eligazításon.
- Elnézést a késésért. - foglalt helyet szokásos helyén.
- Minden rendben? - méregette felettese.
- Janet nem látta okát, hogy továbbra is ott tartson. - húzta maga alá az ezredes melletti széket.
- Uram? - fordult Jack megerősítésért Hammond felé.
- A doktornő engem is arról tájékozatott, hogy az őrnagy készen áll az aktív szolgálatra. - mondta a tábornok.
Az eligazítás a szokásos mederben folyt. A téma az elmaradt küldetés volt, ami aznap lett volna esedékes mikor Carter rosszul lett. Az új indulási időpont pedig másnap reggelre volt beütemezve.
*******

Daniel Jackson sajgó háttal és égő szemekkel kattintotta le asztali lámpáját mikor laborjának ajtaján Sam Carter futott be kezében egy furcsa tárggyal.
- Le tudná ezt fordítani nekem? - kérte a nő.
- Ami azt illeti éppen menni készültem. Tudja reggel küldetésünk lesz és magának sem ártana pihennie a múltkori után. - hárított a régész.
- Csak egy perc az egész ígérem. - nyújtotta felé az alma méretű és alakú tárgyat.
- Sam ez több oldalnyi idegen szöveg. - meredt a tárgyra.
- Igen. - bólintott rá.
- Ez több mint egy perc, ami azt illeti ez egy egész éjszaka. - forgatta a minden oldaláról szöveggel beborított ajándékot.
- De muszáj megtudnom, hogy mire jó. - erősködött.
- Ha holnap visszajöttünk ígérem, segítek, de most ideje mindkettőnknek eltennie magát. - terelte az ajtó felé vendégét Daniel.
- Rendben. - sóhajtotta belenyugvóan. - Mutassa, meg hol vannak a jegyzetei. Lefordítom magam. - vágott át a férfi mellett.
- Sam. - fordult immár aggódóan felé.
- Menni fog. - nyugtatta meg Danielt mintha a régész a képességei miatt aggódott volna.  - Végül is tudós lennék nem? A legokosabb ezen a bázison. - mosolygott magabiztosan.
- Sam. - lépett közvetlenül a nő elé.
- Talán még a szöveg sem kell. Hisz már annyi szerkezetet láttam. Csak nem ez fog kifogni rajtam. - indult volna kifelé a szobából.
- Sam. - fogta meg a férfi Carter karját.
- Tessék? - nézett értetlenül Danielre.
- Jól van? - fürkészte barátja arcát.
- Én? - lepődött meg. - Csodásan. - mosolyodott el. - Tudja, mindig nagy izgalommal tölt el egy, egy újabb tárgy megismerése.
- Elhiszem, de tudja, mit most inkább hazaviszem. - indult el.
- De a tárgy nem fejti meg magát. - marasztalta volna magukat.
- Nem, de… - próbált érveket hozni.
- Hát önt nem érdekli vajon mire jó? Tudom ám, hogy mennyire lázba tudja hozni egy felirat. - emlékeztette a doktort kíváncsi természetére.
- Igen én… - értett volna óvatosan egyet.
- Ezen is van felirat. - lóbálta a férfi orra előtt akár édességet egy gyerek előtt.
- Holnap ígérem, hogy segítek. - maradt eredeti döntésénél Daniel.
- Miért várnánk, holnapig mikor már ma megtudhatjuk az összes kis titkát ennek a dolognak? - unszolta tovább Sam.
- Mert holnap friss elmével jobban fognak menni a dolgok. - jutott végre eszébe egy logikus érv.
- Igaza van. - bólintott rá Carter.
- Remek. - ragadta gyorsan karon a nőt mielőtt az meggondolná magát. - Jöjjön, hazaviszem.
*******

A bolygóra lépvén semmi szokatlant nem tapasztalt a csapat. A nap melegen sütött rájuk, apró kis cserjék zöldelltek az ösvény mellett mely a közeli erdőbe vezetett.
- Rossz érzésem van Uram. - állt meg Sam az erdőbe érkezés előtt.
- Rosszul van Carter? - lépett mellé Jack.
- Semmi bajom. - nyugtatta. - Ez most a valami nincs itt rendben érzésem.
- Vagy úgy. Teal’c? - fordult a jaffához.
- O’neill? - kérdezett vissza.
- Érzel valamit? - utánozta tenyerével a felkavaró mozdulatot.
- Semmit. - fordult újfent az erdő felé.
- Azért tartsd nyitva a szemed. - mondta barátjának mialatt ő le sem vette a szemét a gyanakvó Carterről.
Sam a küldetés hátralevő részében is érezte azt a furcsa érzést a gyomrában. Ugrásra készen állt a bolygón töltött idő minden pillanatában ám a délután is eseménytelenül telt el. Végül visszatértek a Földre.
*******

- Jack ezt látnia kell! - rohant be Daniel az ezredeshez ki éppen egy szelet steak felett próbálta befejezni jelentését.
- Mi az Daniel?! - rohant utána.
- Sam! - kiáltotta hátra a szűkszavú választ.
- Mi van vele?! - gyorsított ösztönösen a tempón.
- Mindjárt meglátja! - vezette tovább Daniel.
Barátja az edzőteremhez vitte hol már jelentős kis nézősereg gyűlt össze.
- Akar fogadni Uram? - ment oda O’neillhoz, Siler. - Az őrnagy eddig 4 embert győzött le kiütéssel.
- Micsoda?! - vágta magát beljebb a szurkolók között.
És valóban Carter volt az. Az egyik hadnagyot küldte éppen földre.
- Az Isten szerelmére Carter! Mi az ördögöt művel?! - ment a nőhöz.
- Gyakorlatot tartunk Uram. - lihegte.
- Jól van, emberek oszolj! - fordult a többiek felé mire ők halk zúgolódásban rejtve el csalódottságukat kimentek a helyszínről.
- Valami baj van Uram? - állt értetlenül Sam.
- Még nem tudom. - méregette a nőt.
- Ezt, hogy érti? - pihegte.
- 5 katonámat küldte a gyengélkedőre és még kérdi.
- Csak némi edzés volt Uram. - válaszolta Sam.
- Nekem inkább olcsó kocsmai bunyónak tűnt ahol fogadnak az esélyesre jelen esetben önre. - teremtette le Jack.
- Igaza van Uram. - alázkodott meg egy szempillantás alatt. - Vállalom a büntetést.
- Büntetés? - nézett beosztottjára értetlenül. - Nem, nem fogom én csak… aggódom maga miatt Carter. Amióta a múltkor rosszul lett nem igazán önmaga és fura dolgokat csinál. Daniel elmesélte, hogy tegnap este mindenáron le akart vele fordíttatni valamit e helyett itt osztja a pofonokat.
- A szerkezet várhat. Nem gondolom Uram, hogy éppen ez a technológia fog minket megvédeni a goa’uldoktól ám a jó fizikai erőlét sosem árt, ha épp szembe kerülünk eggyel. - pörgött továbbra is.
- Carter… - kereste a szavakat az ezredes.
- Uram, ha szabad elmennék párat lőni. - kért engedélyt az őrnagy.
- Persze leléphet. - engedte útjára. - De Carter! - szólt utána mielőtt távozott volna.
- Igen Uram? - állt parancsra készen Sam.
- Minden rendben? - próbált magyarázatot találni.
- Hogyne Uram. - bólintott majd elsétált.
*******

Későre járt mikor Jack még mindig az elmaradt jelentései fölé görnyedt a szobájában ülve. Épp leütötte az utolsó karaktereket mikor vele párhuzamosan kopogtattak ajtaján. Félrerakta holmiját és ajtót nyitott.
- Carter. - lepődött meg vendége láttán.
- Bemehetek? - támasztotta az ajtófélfát a nő.
- Öhm… - akadt el.
- Köszönöm. - tört utat magának.
- Mi járatban Carter? - méregette a szoba közepén egyik kezét csípőre tévő nőt.
- Csak gondoltam benézek. - válaszolta lazán.
- Honnan tudta, hogy még itt vagyok? - nézett körbe továbbra is zavarban.
- Megérzés. - lépett egyet felettese felé.
- Nem mintha nem örülnék, hogy benézett akármilyen furcsa is ez az egész, de reggel korán kelünk szóval… - terelte volna az őrnagyot az ajtó felé.
- Zavarba hoztam ezredes? - lépett egész közel.
- Nem. - mondta nem túl magabiztosan.
- Akkor nem szeretné, hogy itt legyek? - csökkentette tovább immár centikre a távolságot.
- Nézze Carter… - akadt el a magyarázkodással mikor az őrnagy megcsókolta.
A csók mély volt és követelőző és az ezredes számára oly hívogató, de mégsem engedett neki.
- Nem talál vonzónak? - kérdezett rá Carter mikor az ezredesnek sikerült lehámoznia magáról.
- Tudja, hogy ezt nem lehet… és fogalmam sincs, hogy mi ütött magába, de határozottan nem önmaga. - hátrált egy lépést mindkettejük érdekében.
- Csak megteszem azt, amit már rég meg kellett volna tennem. - csökkentette vissza a kényszertávolságot centikre. - Tudom, hogy akarja. - csókolta végig felettese állát és nyakát.
- Én…Én…, - akadozott mialatt a nő ajkai újfent megtalálták az övét.  - De ez a dolgokon nem változtat. - tartotta végül kordában vágyait és tolta el finoman az őrnagyot.
Jack próbált eltökélt arcot vágni nehogy elárulja valójában mennyire vágyott a csók folytatására. Nem értette a nő viselkedését, aki ugyanúgy tisztában volt a helyzetükkel.
- Tehát mégsem viszonozza az érzelmeimet? - nézett fel hatalmas szemeivel a nő.
- Mi… én…. - zavarodott most már végképp össze.
- De én azt hittem, hogy… - hátrált egy lépést. 
- Carter. - próbálta nyugtatni.
- Samnek hívnak! - szögezte le dacosan.
- Persze. Sam nézze… - fogta meg a nő vállait.
- Nem kérek a magyarázatából! - rázta le magáról a férfi kezeit.
- Sam. Figyeljen. - próbálta továbbra is megnyugtatni.
- Maga figyeljen. Én… én…
- Az Isten szerelmére. - kapta el az összeeső nőt.

- Mi történik vele Doktornő? - kérdezte Hammond, Frasertől a gyengélkedő előtt.
- Őszintén megmondom Uram, hogy fogalmam sincs. - szégyellte kissé magát válasza miatt.
- Azután kezdett el furcsán viselkedni, hogy összeesett a tárgyalóban. - mondta Daniel.
- Azután, hogy visszatértünk a bolygóról. - egészítette ki Teal’c.
- Tehát ott kaphatott el valamit? - kérdezte a tábornok.
- Nem hiszem Uram. - kételkedett a doktornő. - A CSK-1-et most, is mint mindig alaposan megvizsgáltam és nem találtam semmit. Ám a biztonság kedvéért újra teljes körű kivizsgálást kértem az őrnagyról. Panaszkodott valamire az őrnagy a napokban? - fordult a megmaradt csapattagok felé.
- Teljesen jól volt leszámítva a furcsaságokat, amit művelt. - válaszolta meg Daniel.
- Miféle furcsaságokat? - vonta kérdőre Hammond.
- A legutolsó küldetésünk előtti estén benézett hozzám és arra kért fordítsak le neki jó pár oldalnyi idegen szöveget. Mondtam, hogy ez órákig is eltarthat mire ő, hogy ez nagyon fontos meg mindenképpen meg akarja tudni, hogy a szerkezet mire jó. Másnap pedig már egyáltalán nem érdekelte. Mikor ez ügyben kerestem épp a gyengélkedőre küldött pár katonát az edzőteremben. - számolt be a régész.
- És magánál ezredes? - érdeklődött Janet.
- Nálam? - kérdezett vissza O’neill.
- Tapasztalt bármi furcsát az őrnagy viselkedésében mielőtt elájult volna? - pontosított a doktornő.
- Azt… hiszem. - nyelt nagyot a történtekre gondolva.
- Mi történt? - lett kíváncsi Daniel.
- Azt javaslom, szüntessük, be a kaputevékenységet ameddig nem tudjuk mivel is állunk szembe. - mentette ki Jacket a doktornő a válaszadás alól. - Nézzük meg másnál is jelentkeznek e a tünetek kezdve a CSK-1-el.