Fagyöngy

Sűrű hatalmas pelyhekben hullott a hó amikor Samantha Carter a faházhoz ért. A fűtött kocsiban üldögélve csodálta az alá hulló egyedi pelyheket melyek egyre sűrűbben estek. Végül felhúzta kabátja cipzárját és szapora léptekkel a kis ház felé vette az irányt. A küszöbre érve lesöpörte magáról a téli csapadékot és bekopogott.
-Carter.- lepődött meg Jack O’neill.
-Uram.- biccentett a nő.
-Korán jött.
-Megbeszéltük, hogy segítek a vacsora elkészítésében. Emlékszik?
-Hogyne.
-Bemehetek?- toporgott a nő még mindig a verandán.
Jack szélesebbre nyitotta a kis ajtót és tekintetével követte, ahogy vendége belibben. Udvariasan lesegítette Sam kabátját majd diszkréten megcsodálta annak rövid vörös ruháját és hosszú fekete csizmáját.
Legalábbis azt hitte elég diszkrét volt. Sam látta a falon függő tükörből felettese reakcióját mire arcszíne a ruhájáéval vetekedett. Vetett ő is egy pillantást vendéglátója öltözékére mely egy kinyúlt pólóból és melegítőből állt.
-Még nem volt időm átöltözni.- mentegetőzött Jack. -És nem is szerettem volna, ha a frissen vasalt ingemről nézik le az étlapot.- mosolygott zavartan. -Hozhatok valamit? Kávét, teát vagy valami erősebbet?
-Nem köszönöm. De talán megfontolom a kötényt az elhangzottak alapján.
-Nos kötényem az nincs de hozhatok egy régi pólót nem lesz túl elegáns de a célnak megfelel.
-Köszönöm az is megteszi.

A kissé elnyűtt katona zöld póló a combja közepéig ért. Igaza volt Jacknek nem volt éppen elegáns, de eltakarta a ruhája nagy részét. Kitopogott Jackhez, aki éppen a zöldségekkel bajlódott. Csizmája kopogására az ezredes felnézett a vágódeszkáról és széles mosolyra húzta a száját.
-Jól áll önnek.- mondta.
Sam kétoldalt megfogta a póló sarkait és elegánsan pukedlizett egyet mire mindketten nevetésben törtek ki.

A rádióból tipikus karácsonyi dalok szóltak, amire mindketten ünnepi hangulatba kerültek. A zene ritmusára ringatták magukat miközben egymást körüljárva dobálták a hozzávalókat. Jack még néha dalra is fakadt melyre Sam sem tudott nemet mondani így ő is bekapcsolódott. A hús a sütőben vidáman sercegett, amíg Jack vidáman forgatta meg Samet, ha a zene is úgy kívánta. 
Sam nem is tudta volna megmondani mikor nevetett ennyit vagy, hogy mikor érezte magát ennyire vidámnak és felszabadultnak. Az ezredesre nézve melegség járta át, ahogy benne is felfedezte ugyanazt a jókedvet.
-Azt hiszem elkészült.- vette ki a kissé odaégett húst Jack.
-Igen én is azt hiszem.- nevetett Sam.
-Még úgy fél óra, amíg a többiek is megérkeznek, azt hiszem addig én át is öltözöm.
-Megterítem az asztalt.
Amikor Jack felért az emeletre Sam a vendégszobában lévő tükör előtt vette le a „kötényét” és igazította meg a ruháját. Hajának laza hullámai lassan vad gyűrűkbe csapódtak át nyílván a pára miatt. Arca kipirult volt és még így kissé ziláltan is szebbnek látta magát, mint azelőtt.
Az emeleten Jack már a nyakkendőjével bajlódott. Mikor végre sikerült tisztességesen megkötnie meggondolta magát és kihúzta az inge gallérjából. Egy egyszerű farmert viselt fehér inggel utolsó simításként még beletúrt néhányszor a hajába és lesétált az emeletről. Carter eközben már az evőeszközöket tette a megfelelő oldalra. ~Istenem milyen gyönyörű.- gondolta, ahogy egymás után vette a lépcső fokait.
Mikor Sam végzett felnézett a léptek zajára. ~Laza és mégis elegáns.- mosolyogta meg az ezredes összeállítását.
-Szép munkát végzett Carter.- nézett körbe O’neill.
-Köszönöm Uram.
-Még mindig van úgy negyed óránk. Mihez volna kedve?
-Öhm…- nézett körbe tanácstalanul.
-Várjon.- sietett el az ezredes.
Halkan felcsendült egy dal valahol a konyhában. Sam a hang irányába fordította tekintetét és nézte, ahogy Jack kihozza a CD lejátszót. Mikor letette a kis komódra a nő elé lépett és a kezét nyújtotta. Sam magán kívül nyújtotta át neki sajátját és hagyta, hogy Jack magához húzza. Bal keze ott pihent az övében jobb keze pedig a vállán nyugodott, míg a férfi jobbja pedig finoman a derekára fonódott. Tökéletesen illettek egymáshoz mintha csak egy kettétört tányér két darabja lettek volna.
Jack belenézett Sam tengerkék íriszébe mely most vágyakozóan csillogott a ráeső lámpafényben. Arca kipirult rövid haja pedig finoman az égnek meredezett. Tökéletes ajkairól már lekopott a kezdeti rúzs, de így természetes rózsaszín színével még csókolni valóbbnak bizonyult.
Sam tenyere Jack válláról izmos karjára csúszott és szinte kapaszkodott belé, ha a lábai ne adj, isten cserbenhagynák. Az ezredes barna szemei a lelkébe láttak tudta, hogy nem tudja leplezni a vágyat, hogy végre megcsókolja. És mintha imái meghallgatattak volna Jack O’neill pontosan úgy nézett rá. Majd hirtelen felkapta fejét a plafon irányába. Sam követte a mozdulatot és nézte az egyszerű csillárt melynek egyik ágára egy fagyöngy volt felakasztva.
-Fagyöngy alatt szabad a csók.- mosolyodott el Jack. Mintha csak ki akarná húzni magát a következmények alól.
Sam csak mosolygott egyetértően mire az ezredes ajkai végre megindultak felé.
Jack érezte, ahogy a nő tenyere a mellkasára vándorol azt hitte el akarja utasítani, de csak a szívverését vetette össze a sajátja őrült tempójával.
Sam közelebb húzódott és hagyta, hogy az ezredes körbefogja az arcát. Remegni kezdett a lába mikor az arcuk összeért ám ekkor kopogás hangja hallatszott az ajtó felől.
Jack nem törődött a kis háttérzajjal s újra közelebb húzta a kopogásra eltávolodott Sam ajkait.
Kopp- kopp-kopp. Hangzott fel újra mielőtt a csók még sikerült volna.
-A francba!- mordult fel Jack. -Ha ez Daniel, akkor én megölöm.- vette az irányt az ajtó felé.
-Már azt hittem ki sem akarja nyitni.- állt Daniel Jackson és Teal’c a havas verandán. -Megzavartunk valamit?- kérdezte az előszobába érve ahol Sam még mindig a csillár alatt állt.
-Nem, dehogyis csak éppen terítettünk.- hadarta zavartan a nő.
-Értem.- dobta le Daniel a kabátját. Bár szinte testvérként szerette Samet azért neki sem kerülte el a figyelmét, hogy milyen csinos a nő és, hogy láthatóan zavarban van. 
-Üdvözöllek Carter Őrnagy.- lépett be Teal’c is. -Kellemes ünnepeket.
-Neked is Teal’c.- ment végre közelebb Carter.
-Mivel tilos volt az ajándék, de mégis illetlenség lett volna üres kézzel jönni ezért hoztam egy nagyon ritka, régi és igen finom vörösbort.- nyújtotta át Daniel az üveget a házigazdának.
-Remekül megy majd az égett húshoz.- vette el Jack.

-Ha lekaparod az égett részeket egész jó.- kapott be egy falatnyi húst Daniel.
Jack és Sam egyszerre bólintott a nekik szánt furcsa bókra majd találkozott a tekintetük egy pillanatra az asztal felett az este folyamán ki tudja hanyaggyára.

A kivételes vörösbor igen csak finomnak bizonyult bizony Dr. Daniel Jackson is megivott pár pohárkával mire Teal’c nagylelkűen felajánlotta, hogy hazaviszi. Mivel ő nem fogyasztott alkoholt és későre is járt s félő volt, hogy egy hóvihar is kialakulhat így lassan kitámogatta Danielt az ajtón majd megköszönte a vacsorát és elindult a havas úton.
Sam és Jack csendesen szedték le az asztalt csak a szél hangos fúvása és az edények csörömpölése hallatszott.
Mikor minden edény a mosogatóba került Sam tanácstalanul nézett ki a vad hóesésbe.
-Jobb lett volna nekem is elindulnom Danielékkel.- mondta, amikor érezte az ezredes jelenlétét a háta mögött.
-Van egy vendégszobám, ha nem találja túl kényelmetlennek, mert ez esetben alhat az én hálószobámban is. Természetesen akkor az enyém a vendégszoba.- mentette magát az ezredes.
-Köszönöm Uram, de ami azt illeti, én a középutat választanám.
-Őrnagy?- emelte égnek Jack a szemöldökét.
-Tudom az volt a szabály, hogy tilos az ajándék, de ha úgy vesszük én nem vettem semmit. Inkább csak kölcsön vettem.
Sam a férfi kezéért nyúlt majd belehelyezett egy apró tárgyat. 
Jack az égnek emelte az ajándékot majd elmosolyodott.
-Fagyöngy alatt szabad a csók.- idézte Sam.
Sam tett egy lépést Jack felé majd finoman megcsókolta.
És, hogy mit tartogatott nekik az este vagy a holnap az maga a karácsonyi csoda.

Vége.