Talán egy másik életben I.

- Jack?- szólt alig hallhatóan a nő ajkáról.
- Itt vagyok. - szorította meg a nő kezét O’neill. - Kérsz valamit?
- Egy kis vizet.
- Máris.
Jack nézte, ahogy a szeretett nő párat kortyol a műanyag pohárból mielőtt vad köhögési roham lenne úrrá rajta.
-Lassan. - emelte fel gyengéden a fejét.
A nő hajdani égszínkék szemei most fakón csillogtak, varázslatos mosolyát meggyötörte a fájdalom, aranyszőke haja pedig fénytelenül lapult láztól izzadt homlokára.
- Jack. - szorította erőtlenül az ezredes kezét. - Azt hiszem itt az idő.
-Nem még nem lehet. - rázta kétségbeesetten a férfi a fejét.
- Most már el kell engedned.
- Szeretlek Sam. - suttogta a könnyeivel küszködve.
-Én is szeretlek. - lehelte ki utolsó szavait Samantha Carter.

- Uram higgye el ez hatalmas felfedezés. - bizonygatta Sam a felettesének.
- Maga és Daniel szinte mindenre ezt mondja. - szállt a liftbe Jack remélve, hogy ott lerázhatja lelkes barátját.
- Akkor engedje meg, hogy elmagyarázzam. - szállt be a nő is a liftbe.
- Jó nem bánom Carter, de szorítkozzon a lényegre és kérem most az egyszer érthetően magyarázzon.
- Úgy lesz Uram. - mosolygott Carter őrnagy. - Szóval…- kezdett volna éppen bele amikor:
- O’neill ezredes!- futott hozzájuk Siler amikor a lift ajtaja kinyílt. - Hammond tábornok várja magukat a tárgyalóban.
- Igen!- bokszolt a levegőbe az ezredes.
- Ugye tudja, hogy ezt hangosan is kimondta. - nézett rá kissé bosszúsan az őrnagy.
- Csak ön után. - engedte maga elé Samet.
- Ami azt illeti ez a néhány perc is elegendő lesz, hogy elmagyarázzam.
Samnek kuncogni támadt kedve, ahogy Jack láthatóan lelombozódik és barna kiskutya szemeit könyörgően az égnek emeli.

Egy gyorsan elhadart tudományos maszlag után végül csak beértek a tárgyalóba. Jack érezte, hogy elfáradt miközben Sam majd szétrobbant az izgatottságtól. Ám a következőkre egyikük sem volt felkészülve mintha megbeszélték volna egyszerre vágtak ugyanolyan meglepődött arcot. 
-Ezredes, Őrnagy gondolom a bemutatásra nem lesz szükség. - szólt a tábornok.
Jack és Sam még mindig lefagyva bámulták az ezredes pontos mását.
-Sam.- vetette magát a hasonmás egyenesen Carter karjaiba.
Az őrnagy zavartan tartotta maga mellett kezeit közben segélykérően pislogott.
- Na, jól van elég lesz. - húzta le a nőről a hasonmást az ezredes. –Ő nem a maga Sam-e.- mondta kissé durcásabban, mint ahogy akarta.
- Persze, elnézést. - szólt a hasonmás. –Én sem nézném jó szemmel, ha valaki az én nejemet ölelgetné.
- Nejét?- pirult a földig Carter.
- Várjunk, ti nem vagytok házasok?
-Nem. Legalábbis azt hiszem. Carter voltunk valamikor Vegasban?- próbálta oldani a hangulatot O’neill.
- Sam szólt, hogy néhány részletben eltérhet a mi valóságunktól. Például a hajad, ami nagyon tetszik és várj miért vagy katonai ruhában?
- Mert ő katona.
- Őrnagy. - egészítette ki Sam. –Szóval maga egy párhuzamos valóságból jött?
- Igen vagy valami olyasmi. - válaszolt a hasonmás.
- Hogy került ide?
- A tükrön át. - szólt bele Daniel is.
- Te küldtél ide Sam. - lépett közelebb a hasonmás.
- Mármint a másik én.
- Igen. - hajtotta le a fejét.
- Miért jött?
- Persze máris mondom.
- Akkor azt javaslom, üljünk le. - szólt a tábornok.
Jack leült a szokásos helyére Sam pedig szokás szerint mellé telepedett mire a hasonmás a nő másik oldalára tette le magát. Jack hangtalanul morgott, ahogy nézte, hogy az imposztor közelebb húzódik Carterhez. Ám a nő enyhén ő felé húzta székét mire diadalmas mosolyt küldött ellenfelének.
- Szóval?- kezdett bele Daniel mielőtt Sam egy „Jack szendvicsben” ragadt volna.
- Öhm Sam az én világomban is a parancsnokságnak dolgozik és a CSK-1 tagja, de nem katona ő a Csillagkapu szakértője. 
- Itt is az.
-Nem is reméltem másképp. - mosolygott rá a nőre. - Mi is a goa’uldok ellen harcolunk és volt egy köztük valami fura nevű fazon nem is igazán emlékszem a nevére csak, hogy tudósnak vallotta magát és szokás szerint egy arrogáns…
- Emlékszik esetleg a jaffái által viselt szimbólumra? 
- Hát így nem igazán, de vonalakból állt.
- Értem. Majd mutatok néhány példát.
- Szóval kifejlesztett valamit, ami állítólag az embereket akarta jobb gazdatestté tenni, de végül járvány lett belőle. Megtettünk minden óvintézkedést, de Sam megfertőződött, ahogy több millió ember is szerte a galaxisban köztük a Földdel. A betegség lassan alakul ki több hét is volt mire az első tünetek jelentkeztek. Aztán minden felgyorsult napok alatt ledöntötte a lábáról és alig egy hét alatt el is vitte. - gyűltek könnyek a szemébe.
- Más a csapatból nem fertőződött meg?- érdeklődött Daniel.
- Nem.
- Várj, de te áthoztad azt a nyavalyát és itt ölelgetted Cartert!- csattant fel Jack.
-Nem vagyok ilyen ostoba és tudod, hogy sosem ártanék Samnek!
- Ezredes!- szólt a tábornok. - Dr. Fraser biztosított róla, hogy nem fertőzött és minden óvintézkedést megtettünk.
- Mint ők?- mutatott a hasonmása felé.
- Ezredes!
- Elnézést Uram.
Sam zavartan pislogott a hímpárbaj közben s szíve majd kiugrott, hogy egyszerre két Jack O’neill is verseng érte.
- Mik voltak a tünetek?- szólalt meg Teal’c is.
- Magas láz, szörnyű köhögés, izomfájdalom a belső szervek lassan leálltak.
- Olyan akár egy influenza csak sokkal súlyosabb. - állapította meg Carter.
- Az orvosaik nem jutottak semmire?- kérdezte Hammond.
- Több kezeléssel is próbálkoztak, de egyik sem járt sikerrel. Így Sam azt javasolta nézzünk körül más valóságokban, de a bizottság nem engedélyezte. És mikor…meghalt…
- Átszökött?- kérdezte Sam.
-Nem volt más lehetőségem.
- De őt már nem tudja visszahozni. - szólt szinte együtt érzően Jack.
- Meglepődnél. - válaszolta a hasonmás. –Az én Samem mindenre gondolt mikor visszatérek, a saját valóságomba elmegyek a P hogyishívjákra ahol…
- Keresztezni fog egy napkitörést. - fejezte be Carter.
- Pontosan.
- De egy ilyen napkitörést megtalálni nagyon nehéz, ami mértékben, helyben és persze időben is megfelelő. Mennyire viszi vissza?
- Körülbelül 5 évnyire.
- Tudja, hogy ez meg is változtathatja a jövőjét.
- Igen és talán sosem veszem el Samet, de tudom, hogy megmenthetem.
Sam érezte, ahogy torkában dobog a szíve és bár tudta, hogy nem pont róla beszél, az ezredes hasonmása mégis egy másik életben ők ketten együtt vannak és a férfi, akit szeret meg akarja menteni bármi áron.
-És mi miben segíthetünk?- kérdezte a tábornok.
-A mi valóságunkban nem ismerjük Dr. Frasert és arra gondoltam, hogy talán megvizsgálhatná ő is a dolgot, vagy kitalálhatnánk valamit.
- Mikor lesz az a napkitörés?
- Alig 12 nap múlva. Nincs időm sok valóságot átnézni és mivel itt nem lőttek le azonnal talán itt lesz majd a válasz.

- Maga elhiszi ezt?- kérdezte O’neill Sam laborjába érve.
- Nem ez lenne az első eset, hogy más valóságokból való önmagunkkal találkozunk.
- És mit gondol, sikerülhet?
- Alaposan megtervezett tervnek látszik, de minden esetre átbeszélem még vele.
- Kettesben?
Sam meglepődve nézett fel az ezredes kíváncsi ám kissé morcos arcára.
-Nem bízik benne Uram?
- Nem.
- De ő maga.
- Lehet, de magamban sem bízom mellesleg látta, hogy, hogy néz magára.
- Ezt vegyem úgy, hogy hasonló helyzetben ön azt tenné, amit most tőle feltételez.
- Öhm…
- Tudok magamra vigyázni Uram. Mellesleg én nem az a Sam vagyok.
- És ezt ő is tudja?
- Ha akar, ott lehet.
- Csak, hogy még tisztábban lássam a helyzetet.
- Persze Uram.

- Üdv. - kopogott be a hasonmás Sam laborjának ajtaján. –Bejöhetek?
- Hogyne Uram. - szólt a nő.
-Én nem az, az O’neill vagyok.
- Tudom.
- Honnan?
- Öhm én nem is tudom, csak tudom.
- De mégis.
- Valahogy más, mint az én, vagyis a mi O’neill ezredesünk.
- Ezt magadnak köszönheted.
- Ezt, hogy érti?
- Az én világomban te is más vagy gondolom, az eseményekben is van némi eltérés.
- Szóval azt akarja mondani én változtattam meg?
- Egy részben.
- Én ilyet nem tennék hiszen…
- Nyugalom. Eredetileg is eltértem egy kicsit a te ezredesedtől. 
- Mint például? 
- Egy ebéd mellett elmondom.
- Ami azt illeti ezt még be kéne fejeznem.
- Miért mi az?
- Egy részletes jelentés az ezredes és a tábornok részére, hogy bebizonyítsam, hatalmas dologra tehetünk szert. Ha működik…
- Azt hittem te is az én problémámon dolgozol.
- Elvégeztem mindenszámítást ennél többet sajnos nem tehetek. Nem értek túlzottan a biológiához, de Dr. Fraser a legjobb erről biztosíthatom.
 - Akkor mégis ráérsz egy ebédre?
- Nézze Uram…
- Sam. Engem nem kell, Uramnak szólítanod én nem vagyok a felettesed és nekem is jobban esne, ha csak Jacknek hívnál.
- Rendben.
- Szóval jössz?
- Igen.
- Igen…- intett, hogy fejezze be a mondatot.
- Igen Jack.

- Daniel!- kiáltott Jack a tudós után. - Nem látta Cartert?
- De az ebédlőben van veled.
- Velem?
- Vagyis a másik veled.
- Azt a…- mordult fel.
- Jack?- szólt az elrohanó ezredes után.
O’neill már a folyosóról hallotta saját kacaját és egy másikat mely gyöngyözve vertek vissza a falak. Az étkezőbe lépve a hasonmása szórakoztatta éppen Samet. A nő láthatóan jól érezte magát.
- Zavarok?- lépett hozzájuk.
- Uram. - fojtotta el nevetését Sam.
- Jack csatlakozz. - invitálta a hasonmás.
- Inkább kihagyom. Carter nem akarta összezavarni valamivel Hammondot?
- De igen Uram. Már megyek is. - hagyta ott az asztalt Sam.
- Tudom, mire megy ki ez a játék.
-Nem tudom, miről beszélsz. - adta a tudatlant a hasonmás.
- Akadj le Carterről.
- Minden rendben O’neill? - lépett az asztalhoz Teal’c.
- Igen Teal’c. Menjünk. - ült át barátjával egy másik asztalhoz az igazi O’neill.
- Zaklatottnak tűnsz.
- Semmi bajom.
A jaffa megdöntötte enyhén a fejét jelezve, hogy megértette.